Üdvözöljük a

A külső kínálat és a belső vágyakozás találkozása biztosítja a tökéletes pályaválasztást | Vas Megyei Kereskedelmi és Iparkamara

honlapján!

-

A külső kínálat és a belső vágyakozás találkozása biztosítja a tökéletes pályaválasztást

2014. november 28.

Az általános iskolák 7. és 8. osztályos diákjainak körében izgalmas és komoly kérdésként vetődik fel, hogy merre tovább?A bölcs pályaválasztás ismérveiről e terület neves kutatóját és szakértőjét Uzsalyné dr. Pécsi Ritát kérdeztük.    

Az általános iskolák 7. és 8. osztályos diákjainak körében izgalmas és komoly kérdésként vetődik fel, hogy merre tovább? A korábbi esztendők biztonságos légkörét az ismeretlen jövő iránti félelem hatja át. A gimnáziumokba igyekvő diákok még viszonylagos nyugalommal várakoznak, hiszen számukra a felnőttkort erőteljesen befolyásoló döntés meghozatalára marad négy esztendejük, így csupán az áhított intézménybe kerülés tétje izgatja e csoportba tartozókat. Akik szakiskolákba vagy szakközépiskolákba igyekeznek, már most a pályaválasztás küszöbéhez érkeztek. A szerencsésebbek gyermekkori álmaikat dédelgetve, biztos kézzel töltik ki a jelentkezési lapokat. A többség azonban kezdetben tanácstalan, és segítséget vár tanáraitól, szüleitől, ismerőseitől, valamint társaitól. A hasonló korúak tanácsaival azonban óvatosan kell bánni, hiszen néha teljesen helytelen irányba mutatnak. Sajnos előfordul, hogy a jó képességű fiatalokkal azt próbálják elhitetni, hogy számukra a szakmatanulás „ciki”. Holott e tévhitnek éppen az ellenkezője igaz. A kamara szervezésében az általános iskolák végzős tanulói eljuthattak a budapesti Szakma Sztár Fesztiválra, ahol a mesterségek versenyszerű felvonultatását szemlélve rácsodálkozhattak a rendezvény jelmondatára. „A jó szakma felér egy diplomával” – szlogen tartalmáról is bőséges tájékoztatást kaptak már a kamarai pályaorientáció révén a diákok, a pedagógusok és a szülők. A hiányszakmák gyakorlására ösztönzés során pedig számtalanszor elhangzott már, hogy e döntés milyen anyagi és egyéb előnyökkel jár együtt.  A bölcs pályaválasztás ismérveiről e terület neves kutatóját és szakértőjét Uzsalyné dr. Pécsi Ritát kérdeztük.     

 

-          A vállalatok szakemberigényeinek kielégítése immáron társadalmi elvárássá vált, hiszen hiányuk akkut problémája a cégek fejlődését hátráltatja. Éppen ezért a megfelelő dolgozói létszám, illetve az utánpótlás biztosítása érdekében a gazdasági szereplők már a tanulás ideje alatt is ösztöndíjakkal és egyéb támogatással próbálják a hiányszakmák felé terelgetni a diákokat. Sőt, arra is ígéretet tesznek, hogy a tanulmányok végeztével jövedelmező állásokat és biztos egzisztenciát biztosítanak számukra. E lehetőségek tudatában vajon a szülők miként segíthetik gyermekeiket életük első komoly döntésének meghozatalában? A családok milyen eszközökkel, módszerekkel keresgéljenek ahhoz, hogy rátaláljanak a legideálisabb megoldásra?

-          Elsőként a gyermekeket érdemes feltérképezni. Bár e folyamat rendkívül hosszú, nem szabad sajnálni rá az időt. A gazdaság hiányszakmák irányába való sugalmazása erős hatású lehet, ám, ha azok nem fedik le a fiatalokban meglévő képességeket és vágyakat, akkor nem érdemes csupán az anyagi előnyök miatt ott lehorgonyozni. A legfontosabb ugyanis, hogy a diákok belsőleg is azonosulni tudjanak választott mesterségükkel, s el tudják magukat képzelni az adott munkakörökben. Óva intem a szülőket attól, hogy leegyszerűsítsék a választást. Például, ha úgy gondolnák, hogy gyermekük tehetséges a matematikában, akkor legyen közgazdász, mert e szakemberekre óriási az igény. A jó memóriával rendelkezőknek sem feltétlenül ügyvédeknek kell lenniük. E megközelítés sekélyes, s a hosszútávra tervező családoknak nem szabad e szakasznál megállniuk, hanem tovább kell kutatgatniuk, hiszen adódhat még több irány is. Tehát, ha felbukkan egy képesség, akkor körül kell járni, hogy a gyermeknek van-e kedve az adott szakmához. Előfordul, hogy a tehetség az érzelmeivel nincs összhangban, s felnőttként boldogtalanná válik munkájában. A képesség, a hiányszakma és a jövedelmezőség hármasának egymásra találása nem elegendő a bölcs döntéshez. A gyermekeket belülről kell körültekintően megközelíteni. Sajnálattal tapasztalom, hogy általában sem az iskolarendszer, sem a család nem akarja megvizsgálni azokat a területeket, ahol a diákoknak „csak” a kedve fedezhető fel. A divatszakmák ennél erősebb csábítással bírnak. Pedig egyértelműen szülői feladat a gyermekek érzelmi intelligenciájához közel lévő foglalkozási ágakat felkutatni. A racionális szempontokon kívül számba veendő, hogy milyen belső adottságokkal rendelkeznek a fiatalok, amelyek egy-egy szakmában felhasználhatóak. Fontos továbbá, hogy e területekről sokszoros visszajelzést, értékelést, megerősítést kapjanak a pályaválasztás előtt állók. E kutakodást azonban sem az iskolában, sem a társadalomban nem jár előnnyel, hiszen manapság a felpörgetett tempó az elvárás, a gyorsaké a világ. Holott minden szereplőnek érdeke, hogy a hiányszakmák közül is olyat válasszon a diák, amelyik hozzá passzol. Másfelől a tanulás hosszadalmas átfutási ideje miatt, amire bizonyítványhoz jutnak a pályakezdők, arra már átalakulhat a gazdaság kereslete.

-          Tehát a gyermekekben meglévő alapképességek előhívása és fejlesztése áll a tennivalók középpontjában?

-          Az országot járva, nem győzőm eléggé hangsúlyozni, hogy kizárólag a fiatalok alapirányultságai körül érdemes keresgélni. Az értelmi intelligencián túlmenően az érzelmi intelligenciának meghatározó a szerepe. A kapcsolatteremtés, az együttműködés, az egymásra figyelés, a beleérző képesség, a kíváncsiság és a humor fejlettségének belső szintje ugyancsak feltárandó, hiszen e körben is szükséges a nevelés, a képzés. E folyamatban sem nélkülözhető az értékelés, illetve a visszajelzés.

-          A pályaorientáció során eszerint a szakmákra történő figyelemfelhívás nem elegendő. Ennél sokkal bonyolultabb e feladat, amely a családok közreműködését is igényli.

-           Ha a diákok egy osztályteremben kitöltenek egy kérdőívet, vagy megnéznek egy filmet, nem valószínű, hogy affinitásuk, vágyakozásuk lesz az adott szakmák iránt. Az iskolák vezetői jól teszik, ha elviszik a pályaválasztás előtt állókat a mesteremberek műhelyeibe, illetve a cégek üzemeibe, hogy érzékelhessék a mesterségek nagyszerűségét és a szakmagyakorlás egyéb körülményeit. A személyes találkozások rávilágítanak a szavakban megfoghatatlan momentumokra is. A tájékoztató anyagok az észhez szólnak, a serdülőkorúak viszont megszólító élményekre vágynak. A számítógép által vezérelt CNC berendezések működése például rabul ejtheti a fiúkat, akiket a munkaegyenruha látványa is megragadhat. A miliő pedig azt sugározza, hogy munkavállalóként egy monumentális alkotásnak lehetnek majd részesei. Ráadásul az ott dolgozókkal beszélgetve az is kiderülhet, hogy a jövedelmükből nemcsak családjuk számára tudnak magas életszínvonalat biztosítani, hanem viszonylag rövid időn belül egy szép ház felépítésére is elegendőnek bizonyult a keresetük. A pályaválasztási döntést tehát nem érdemes lecsupaszítani három készségre, négy képességre és öt jó tantárgyi jegyre.

-          A gazdasági élet szereplőinek is érdeke, hogy lelkes, innovatív és elkötelezett embereket foglalkoztathassanak. A szakemberek darabszámán felül a minőség sem hagyható figyelmen kívül számukra.

-          Senkinek sem érdeke, hogy a fiatalok a választott pályájuktól később elszakadjanak. Vajon mennyit érnek azok a dolgozók, akiknek mindig a nyomukban kell járni? Ha érzelmileg nem kötődnek tevékenységeikhez, ezért elfásultakká, közömbösökké fognak válni, s előbb-utóbb bekövetkeznek a szakítások. A csalódott foglalkoztatottak vagy keresnek maguknak megfelelőbb munkaalkalmakat, vagy „kiharcolják”, hogy kirúgják őket a cégektől. Belső motivációk, illetve az előremenetel okozta elégedettség nélkül rendkívül sivárrá válik a munkavállalók élete. A duális szakképzés hazai változatával kapcsolatban pedig az a kételyem, hogy a maximális tudás biztosítása mögé a diákok érzelmi intelligenciája nem tud felzárkózni. A németországi mintát teljes egészében kellene átültetni a gyakorlatban. Magyarországtól nyugatabbra a tantervekben a közismereti képzést nem rostálják meg 9. osztálytól. A 14 éves gyermekeknek szélesebb körű nevelésre, vezetésre lenne szükségük, hogy minden területen megerősödhessenek. A megfelelő szaktudásnak és az érzelmi intelligenciának párban kellene járnia.

-          E kívánalmakat egy szóban is ki lehetne fejezni. Sok kiváló teljesítményt nyújtó mesterember mesélt már arról, hogy minden adottsága közül legfontosabb a szakmaszeretete.

-          Valóban, ha valaki örömmel fordul munkája felé, akkor alkotásával mindig és mindenből a legjobbat akarja kihozni. Egész bensőjét a tevékenység feletti lelkesedés hatja át. E légkörben nem figyeli folyton az óra mutatójának haladását, hogy mikor jön el a napi munkaidő vége. S a munkabér sem számít a legjelentősebb szempontnak az életében. A motivációkutatások már bebizonyították, hogy a szeretet és a lelkes alkotásvágy érzéseit keresi minden ember a szakmájában.  Amikor pályaorientációról beszélünk, akkor éppen arra irányul minden cselekedetünk, hogy megkeressük a fiatalok lelkében rejlő vágyakozások irányait.  Kiderítve, hogy a diákok énjéhez milyen szakma illik. A kiválasztódás során pedig a szakmaterületet nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is fel kell tárni. A tapasztalatok szerint a fiatalok azt a szakmát fogják hosszú távon gyakorolni, amelyben a külső kínálat és a belső vágyakozás találkozik egymással. Amennyiben e páros nem jön létre, a jó teljesítmények ellenére fellép a hiányérzet, s a szürkeség nyomasztó érzése. Nemrégiben találkoztam egy doktornővel, aki elmesélte, hogy szülei unszolására orvosi pályán indult el, holott tanárnő szeretett volna lenni. Kitűnő eredménnyel végzett az egyetemen és kiválóan praktizált, mégis úgy érezte, hogy nem kap levegőt, szinte megfullad szakmája gyakorlása közben. Hosszú éveket elvesztegetve kényszerűen pályát módosított, hogy boldogan élhessen.

-          Jól teszi-e a dolgát az a szülő, aki csak figyelemmel kíséri és segíti gyermeke pályaválasztását, de saját elképzeléseinek megvalósulását nem erőlteti?

-          Sokkal jobb ez a megoldási forma, mint a mindenáron való nyomásgyakorlás. A szülőknek és a tanároknak fontos látniuk, hogy feladataik csupán arra korlátozódnak, hogy maximálisan támogassák a fiatalokat a válogatás folyamatában, de a végső döntést a diákoknak kell meghozniuk. Érdemes számukra több lehetőséget felvillantani, ötletekkel körülölelni őket, majd figyelni, miként reagálnak, - merre nyújtogatják csápjaikat. Már most óriási tűznek kell lobognia a diákokban ahhoz, hogy majdan a nehéz életszakaszokat könnyedén átívelhessék. A család a mostani mérlegelésben sokat segíthet. E vezetés, kísérés és kérdésfeltevések révén a gyermekek ideális légkörben ízlelgethetik a lehetőségeket. Jó, ha a szülők nyitott tenyérrel szeretnek, mert akkor a gyermek ráérez arra, - ez az enyém, ez az én szakmám. Ismét hangsúlyozom, hogy a külső igénynek a belső választásnak találkoznia kell. Megítélésem szerint jelenleg a pályaválasztás kicsit egyoldalúan történik. Rengeteg törekvés érhető tetten. Az állam is a különböző programok közvetítésével sok energiát fektet a diákok önismeretének felszínre hozásába, valamint a szakmák felvonultatásába, - mégsem teljes a kép. A felnőttek olyan élet közeli helyzetek létrehozására törekedjenek, amelyek a fiatalokra komoly vonzást gyakorolhatnak.  Jó megoldásnak tűnik például, ha a tanárok felidézik egykori élményeiket, hogy miként találtak rá szakmájukra, és azóta a tanítás milyen szépségekkel ajándékozta meg őket. S vajon melyik szülőnek nem az a végcélja, hogy gyermekei boldog emberekké váljanak?  Amikor úgy érzik, hogy jelentős dolgokat visznek végbe, továbbá szeretik mindennapi munkájukat, amelyek során sikereket érnek el. Az elégedettség légkörében szerényebb anyagi körülmények között is örömteljesen a sorsuk. Gondoljunk csak bele, környezetünkben hányan élnek jó anyagi körülmények között, s mégis légszomjjal küzdenek, mert nem találtak rá a hozzájuk illő szakmákra.

 

Uzsalyiné dr. Pécsi Rita a kamara meghívására érkezett Szombathelyre, ahol előadást is tartott a vasi cégek, illetve oktatási intézmények képviselői előtt a pályaorientációs fórumon.

Prezentációjának címeként kérdések sorozatát tette fel.. „Mi a cél?” „Mire ösztönözzük gyermekeinket?” „Hogyan”.

 „Miként szólítsuk meg a pályaválasztás előtt álló fiatalokat?” – hangzott fel az összejövetel kezdetén az újabb kérdés a szakember szájából, aki az oktatás szinte minden területén dolgozott, és pedagógiai szakértővé vált. Neveléskutatóként pedig egyebek között a személyiség hatékony fejlesztését, illetve az érzelmi intelligencia humán tőkévé alakításában ért el rangos eredményeket.. Megoldásokat keresett arra, hogy miként lehet tanítani, nevelni oly módon, hogy ne csupán ismereteket, hanem életet alakító tudást és tapasztalatokat adhassanak át a tanárok a felnövekvő nemzedéknek.

Az egyszerűnek tűnő kérdésre a válasz roppant bonyolult, hiszen megadását több tényező tüzetes vizsgálata igényli. Például, hogy mi számít sikernek, illetve a diákoknak ki mutasson utat?

Manapság általában csak az IQ mérésére helyeződik a hangsúly, ezért az érzelmi intelligencia területe háttérbe szorul.  Pedig a pályaválasztás során elsőként az önértékelésre irányuló kíváncsiságot kell felébreszteni a diákokban. Különösképpen azért, mert a 14 éves kor még korainak tűnik e jelentős döntés meghozatalához. Előfordulhat, hogy később sok, ma még rejtve maradó képesség bújhat elő a gyermekekből. A körültekintésnek tehát széles spektrumon szükséges mozognia. A felnőtteknek mindenekelőtt arra kell törekedniük, hogy ne beszéljenek el a diákok feje fölött. Meg kell vizsgálniuk, hogy a fiatalokat belülről mi mozgatja, mi motiválja.

A serdülőknek a homlokára ki lehetne tenni az „átalakítás miatt zárva” feliratú táblát – jelképezte nem kis humorral helyzetüket Pécsi Rita. Aki arra is rámutatott, hogy „én zavarodott” állapotukban fokozottan igénylik a segítséget. Erős identitáskeresésükben, aránytalan igazságérzetükben a „nagyon nagy” dolgok hatása alatt állnak. Így szinte kizárólag csak érzelmileg szólíthatók meg eredményesen.

A szakirodalom igazolja, hogy a döntések során harminc százalékban tőr elő a racionalitás, és az EQ, az emocionális rész, hetven százalékban jelenik meg a döntésekben. Amíg viszont az embereket a közömbösség uralja, inger hiányában az érzelmi háló az agyban mozdulatlan marad.

Az adottságok és készségek előhívásához érdeklődésre, kíváncsiságra, és az új ismeretek befogadására van szükség.  Az emocionális képességek ugyanúgy fejleszthetők, mint racionális párjuk, csak egészen másfajta módszerekkel – szögezte le az előadó.

E folyamatban például a racionális érvek felsorakoztatása nem elegendő, a különböző tájékoztató kiadványok olvasásánál hatékonyabb módszer a szakmák megcsodálásának élményéhez vezetni a fiatalokat. Találkozásokat kell összehozni olyan mesteremberekkel, akik szeretik és élvezik a munkájukat, és mindig csillogó szemekkel, lelkes elragadtatással beszélnek a szakmájukban megtapasztalt szépségekről, értékekről.

Pécsi Rita példaként említette, hogy a hajóács szakma iránti szeretet előcsalogatásában először a hajózás öröméről érdemes meggyőzni a fiatalokat.

A serdülők pedig nem kevés bátorításra szorulnak, hiszen a gyengébb tanulók sokszor önbizalmukat vesztik. Pedig mindenkiben benne rejlik az a szikra, amelyet fellobbantva kivételes teljesítményekre képes. Az 1800 hasznosított találmányáról nevezetes Edisont diákként a tanárai képezhetetlennek tartották. Ki gondolná, hogy az irodalmi Nobel díjat is kapott kiemelkedő képességű brit államférfit, Winston Churchillt reménytelenül tehetségtelen tanulónak minősítették ifjú korában. Az Epple megálmodója és üzleti birodalmának kiépítője Steve Jobs pedig egyetemet sem végzett, mégis világszerte elismert és irigyelt személyiséggé vált. Lehetné még hosszasan folytatni azon kiváló alkotók listáját, akik érzelmi útjaikat követve találták meg önmaguk boldogságát.

„A nevelés az Élet szolgálata” – vallja Uzsalyné dr. Pécsi Rita. E szellemiség szerinti kutakodás elvezet a célhoz. Megmutatja, hogy mire kell a pályaválasztás során ösztönöznie a szülőknek gyermekeiket. S választ ad arra is, hogy mely módszerek mentén lehet eljutni az örömteli élethez, azaz a fiatalokhoz illő pályákhoz. S ha a pedagógusok is azonosulni tudnak e gondolatsorokkal, s a szerint kezelik tanítványaikat, akkor teljes lehet a siker, - mindenki megelégedésére.

 

 

***

 Jó néhány esztendeje már megdőlt az a nézet, hogy a magas IQ lehet a siker biztos kulcsa. A különféle felmérések bebizonyították, hogy a sikeres életvitelt az érzelmi intelligencia komolyabb mértékben befolyásolja.

A szakirodalom szerint az érzelmekkel való bánás képessége segítséget nyújt mindenkinek abban, hogy saját és embertársai belső világát megismerje, illetve megértse, és kezelje.

 Az agy racionális és érzelmi központjai közötti átjárás biztosítja az értelem és az érzelmek kommunikációját. Az érzelmi intelligencia (EQ) szintjét nagymértékben befolyásolják a gyermekkor és a neveltetés körülményei.

Rendkívül fontos, hogy a serdülők milyen munícióval érkeznek a nagybetűs élet küszöbéhez. Az érzelmi pallérozottság éppoly meghatározó része a műveltségnek, mint a más területeken való jártasság. Általa képesek a pályakezdő fiatalok a munkahelyeken az elvárt módon viselkedni, s alkalmazkodni főnökeikhez, munkatársaikhoz.

Az EQ fejlesztésében az én tudatosság kialakítása, a belső prioritások és szükségletek felfedezése éppoly jelentőséggel bír, mint az önmenedzselés, vagyis a pozitív irányba megváltoztatott viselkedés. A helyes úton haladva az egyén minden helyzetből a legjobbat képes kihozni. A társas lét tudatosságának belső felfedezése pedig az embertársakra figyelés szintjét képes a magasba emelni.

A kapcsolatmenedzsment kifejezés tartalmában a nézeteltérések elsimításának, s a kényes szituációk kezelésének képessége rejlik.

Az EQ fejlesztésére irányuló programok a cégek hatékonyságát és teljesítőképességét is kedvezően befolyásolják. Azokon a munkahelyeken, ahol magas érzelmi intelligenciájú munkatársak és vezetők dolgoznak együtt, a légkört a tisztelet, egymás megértése és elismerése, a bizalom, a méltányosság, valamint az egymás dolgai iránti érdeklődés jellemzi. S általuk válnak teherbírókká a tudás és a szakértelem bástyái. E körülmények közepette pedig a kollégák motiváltakká érnek és tökéletesen azonosulnak a közös célokkal.

 

Bódizs Mária